Műszaki- nautikai- és üzemgazdasági kifejezések

 

A

Abszolút vízesés: a vízfolyásnak két tetszőleges keresztszelvény közötti magasság különbsége

Aktív kormány: olyan berendezés, amely kis sebességeknél, ill. állóvízben i s képes kormányerőt kifejteni.(Ilyenek a Pleuger-féle – ejtsd: Plajger – aktív kormány, az orr-sugárhajtómű stb.)

Alappont-szegecs: a hajó gerincétől meghatározott (uszályoknál általában 1m) magasságban elhelyezett rézszegecs, amely a megkopott merülési mérce újrafestésekor ad támpontot. alkalmazásával az újra mérés elkerülhető.

Alapvonal: az a vízszintes vonal, amely a függélyek közötti távolság felezőjében emelt függőlegesnek és a gerincvonalnak a metszéspontjában megy át.

Állandó vízfolyás: minden olyan vízfolyás, amelynek a medre állandó, és mindig – tehát a legkisebb vízállás ill. a legnagyobb szárazság időszakában is – szállít vizet.

Állásidő: az az egyéb rendeltetésszerű tevékenységgel vagy kényszerű várakozással eltöltött idő, amely alatt az úszóegység főgépei nincsenek üzemben.

Álló elrendezésű motor: a belsőégésű motornak olyan kivitelezésű típusa, amelyben a hengerek tengelye függőleges és a dugattyúk a főtengely felett helyezkednek el.

Állóeszköz fenntartás: az állóeszközök folyamatos biztonságos üzemeltetését szolgáló karbantartás és javítás, az elhasználódott állóeszköz eredeti állagának, kapacitásának, pontosságának megközelítő vagy teljes helyreállítása, ha ezáltal az állóeszköz eredeti rendeltetése nem változik, beleértve az egyes alkatrészek cseréjét is.

Állóhullám: amikor a kimozdult víztömegnek nincs tovahaladó mozgása, a hullámmozgás viszont tovaterjed a részecskék közötti molekuláris erők hatására.

Állókötélzet: a hajók árbocait kimerevítő kötelek összessége. A hajó hossztengelyének irányában a csarnakkötelek, keresztirányban a patrackötelek merevítenek.

Állópróba: a hajók hajtóberendezése üzemének vizsgálata álló, parthoz kikötött helyzetben. Lényege: a hajtómotor(hajtógép) üzemének, a tengelyrendszer csapágyazásainak, tömítéseinek vizsgálata, valamint a hajócsavar tolóerejének mérése.

Alsóöböl: a hajózsilip alsó oldalán kialakított mederszélesítés.

Alsó zsilipfő: az alvíz felől határolja a hajózsilip kamráját, magában foglalja az alsó kaput, a kapu mozgató berendezését, és részben vagy egészben az ürítő berendezést.

Általános teherhajó: különleges kezelést nem igénylő darabáru és száraz ömlesztett áru (Generál Cargo; ejtsd: Dzsenerel Kargo) szállításra egyaránt alkalmas tengeri hajó.

Alvíz: a folyónak vagy csatornának a vízlépcsőt követő alsó szakasz.

Alvíz meder: a vízlépcső alatti meder.

Anyagmozgatás: az anyagok és munkadarabok üzemeken, telepeken belüli belső szállítása, mozgatása, helyváltoztatása.

Árapály: A Hold és a Nap vonzóereje következtében a tenger szintjének napjában kétszer megismétlődő emelkedése és süllyedése.

Árapály-Kikötő: (dokk kikötő, dagálykikötő) az apálynak vagy a dagálynak megfelelő vízszinten tartott kikötő, melybe a nagy vízszint ingadozások miatt a hajók zsilipkapukon jutnak be. Az ilyen kikötőbe való behaladás vagy az abból való kijutás csak akkor lehetséges, ha a külső vízállás megegyezik a belsővel.

Árboc: a hajókon a vitorlákat vagy a jelzőkészülékeket tartó magas, erős fa- vagy fémoszlop.

Árbocdaru: tengeri hajók fedélzeti darujaként használt, az árbocra vagy erős függőleges oszlopra szerelt, külön csörlőkkel működtetett emelőberendezés.

Árbocgomb: az árboc csúcsán elhelyezett szerelvény, amely a jelzések felhúzására szolgáló görgőket, csigákat hordja.

Áruszállító géphajók: önálló géperővel és szállítási kapacitással rendelkező, a belvízeken esetenként vontatási feladatok ellátására is alkalmas vízi járművek.

Árvízi mérce: a megosztott vízmércének az a része, amelyen a nagy vízhozamokhoz tartozó vízállás leolvasható.

Átbukás: akkor keletkezik, ha valamilyen, a vízfolyás irányára merőleges akadályon kell a víznek áthaladnia.

Áteresztőképesség: (átbocsátóképesség): valamely víziútszakaszon vagy kikötőn az elméletileg lebonyolítható éves áruforgalom tonnában kifejezve.

Átkormányzás:(reverzálás): a hajtógép ill. a propeller forgásirányának megváltoztatása hátramenet vagy lassítás végett. Elvégezhető: a belsőégésű hajtógépen belül a gyújtási sorrend megváltoztatásával (reverzálható motor) vagy egyirányban forgó (nem reverzálható) motor esetén irányváltó segítségével. Változtatható emelkedésű ill. állítható szárnyú propeller esetében a hajtógép és a propeller fogásirányának változtatása nélkül a propeller-tolóerő iránya megváltozik.

Átlagos szállítási távolság: megadja, hogy a közlekedési hálózaton vizsgált időegység alatt a feladott áruk átlagosan milyen hosszú utat tettek meg. Az összes árutonnakilométer és az összes árusúly hányadosából számítható.

Átrakó hajó: olyan vízijármű, amelyet a parttól távolabb álló hajó és a part között áruszállításra használnak.

Atwood-formula: (ejtsd: Etvud): a hajógeometriai számításokban 1978-óta alkalmazott képlet; a statikai stabilitás alapképlete.

Átzsilipelés: az a hajóemelő (süllyesztő) művelet, amellyel a hajózsilipben a hajók a vízlépcsők egyik szintjéről a másikra átjutnak.

Ayre-diagram: (ejts:Éjr): az úszótest ellenállásának meghatározására szolgáló görbesereg, amely nagyszámú vontatási kísérlet eredménye.

B

Bakcsapágy: a hajócsavar tengelyének a tönkcsövön kívül eső, közvetlenül a hajócsavar előtti csapágya. Általában vízkenésű, fa vagy gumi csapágypersellyel.

Ballaszt: az orrba, farba vagy a kettős fenékbe beépített tankokba felvett víz vagy rögzített súly a szükséges stabilitás biztosítására, a kormányképességhez szükséges merülés elérésére vagy a szükséges úszáshelyzet biztosítására. Ballasztvíz felvételére sor kerülhet az üzemanyag fogyasztásával párhuzamosan, vagy rakomány nélküli hajózás esetén is.

Ballasztvízszivattyú: a hajók ballasztvíztartályaiból a vizet ki és átemelő, rendszerint kis szállítómagasságú, nagy vízszállítású örvényszivattyú.

Bárka: nagyobb, lapos fenekű gépnélküli kishajó, vagy személyzet és gépnélküli, rendszerint tolóhajó által mozgatott áruszállító hajó.

Batyu alakzat: vontatásra épített uszályokból szilárdan egymás mellé és egymás mögé kapcsolt karavánalakzat, amelyet a géphajó egy csoportban- keresztkötélen – és az utolsó sorban levő uszályok által kormányozva vontat.

Beaufort-skála: ( ejtsd: Bófort) a szél erősségének nemzetközileg elfogadott, 12 fokozatot tartalmazó osztályozása.

Becsült hajóhely: az a földrajzi pont (általában tengeren) amely a követett útirány és a sebesség ismeretében határozható meg.

Behajózás: hajózó személyzetnek- szolgálati célból-vízijárműre való beszállása, ill. a hajózási vállalat engedélye alapján nem forgalmi állományú személyeknek nem fizető utasként, rendszerint egy útra való beszállása. Üzemanyag-behajózás az üzemanyagnak saját vagy idegen szivattyúval, a hajó tankjába, tartályaiba való beszívatása ill. benyomatása.

Belsőégésű motorok: azok az energia átalakító berendezések, amelyeknél az energiaátalakulás magában a gép belsejében megy végbe.

Belvíz: a folyó, a tó és az ezeket egymással vagy a tengerrel összekötő ill. azokhoz csatlakozó csatorna. Vízgazdálkodási értelemben: csapadékos időjárás következtében kialakuló magas talajvízszint.

Belvízi hajó: olyan vízi jármű, amelynek rendeltetése-felépítésénél és berendezésénél fogva- az, hogy belvízi hajózási útvonalon közlekedjék.

Belvízi hajózás: az ország területén levő hajózható folyóvizeken, állóvizeken és hajózható csatornákon való személy és áruszállítás hajókkal vagy más vízi járművekkel.

Belvízi hajózási útvonal: a belvízi hajózó hálózatnak az a szakasza, amely rendszeres hajóforgalomra alkalmas.

Belvízi hajózó hálózat: az ország legalább időszakosan- kisebb nagyobb vízijárművekkel-járható, egymással összefüggő folyó és állóvizei.

Belvízi kikötő: a belvízi hajózó hálózat mentén kizárólag belvízi hajók részére létesített kikötő.

Belvízi kishajó: az olyan belvízi hajó, amelynek a hajótesten mért hossza 15 méternél vagy szélessége 3 méternél és a vízkiszorítása 15 tonnánál kisebb; a belvízi kishajó lehet -meghajtó berendezéstől függően- kisgéphajó, vitorlás kishajó, ill. gépnélküli kishajó.

Belvízi nagyhajó: az olyan belvízi hajó, amelynek a hajótesten mért hossza a 15 métert vagy szélessége a 3 métert ill. a vízkiszorítása a 15 tonnát eléri.

Berámolás: gépnélküli hajók beállítása téli kikötőbe.

Billenő nyomaték: az úszótest eredeti úszási helyzetéből oldalirányba, hossztengelye körül döntő nyomaték.

Bója: vízen valamely hajózási szempontból fontos helyet vagy szakaszt jelölő téridom.

Bonjean görbe: (ejtsd: Bonzsán ) a bordametszeteknek az egyes vízvonalakig terjedő területeit bordaként külön-külön a merülés függvényében ábrázoló görbesor.

Borda: hajók, úszóművek keresztirányú, esetenként hosszirányú merevítését szolgáló, szögprofilokból és lemezekből kialakított szerkezet.

Bordahajlítás: a hajóépítésben a szükséges bordaalak kialakítására alkalmazott technológiai művelet. A kevésbé görbült részeket sajtóval hidegen hajlítják, fasablon szerint. Egyébként izzó állapotban való meghajlítást végeznek, a hajlítandó bordaanyag ütögetésével a már kialakított részek megtámasztásával, acél ellenőrzősablont használva.

Bordametszet: a hajó hossztengelyére merőleges metszet.

Böge: (duzzasztott folyószakasz) a hajócsatornák vagy csatornázott folyók két vízlépcsője közötti felduzzasztott víztér. Egy vízlépcső esetén a vízlépcső feletti víztér a felső böge, az alatta levő az alsó böge.

Bruttó regiszter tonna: a hajó összes zárt helyiségeinek térfogata regisztertonnában kifejezve. (1 regisztertonna=2, 83 m3)

Bukdácsolás: a hajónak a súlypontjában képzett, a haladási irányra merőleges kereszttengelye körüli ingadozás.

Bulba orr: az úszásvonal alatt előrenyúló körte vagy egyéb alakú orr-kiképzési mód. Nagysebességű tengeri hajókon alkalmazzák elsősorban, újabban közepes sebességű hajókon a ballasztmeneti ellenállás csökkentésére is.

Bulk carrier: (ejtsd: bölk karrier): ömlesztett áru (szén, érc, gabona) szállítására specializált hajó. Szerkezeti felépítése az ömlesztett áruk szállítási tulajdonságainak megfelelően van kialakítva, a hajózás biztonságára vonatkozó nemzetközi egyezmények figyelembe vételével. Rakodásuk, kiszolgálásuk specializált rakodóhelyeken berendezésekkel, ún. ömlesztett árus terminálon történik.

Búvárdereglye: ponton, dereglye, vagy ritkább esetben uszály, amely a búvármunkához szükséges berendezéseket (pl. a búvár vízbemerülését szolgáló szivattyút, vaslétrát stb.) hordja.

C

Cementszállító uszály: ömlesztett cementet folyamon, folyón fuvarozó vízi szállítóeszköz, a folyam(folyó) mellé telepített cementgyárak és betonelemgyárak kiszolgálására.

Costa körte: (ejtsd: Koszta): kormánylapáton, a hajócsavartengely vonalában kialakított cseppalakú forgástest, amely a csavar agya mögött kialakuló káros örvényléseket csökkenti.

Croseck diagram: (ejtsd: Kroszek): a vitorla különböző állásszögeihez tartozó felhajtóerő és ellenállás tényező értékek ábrája. Adott szélirányhoz a legkedvezőbb haladási irány és állásszög megállapítására alkalmas.

CS

Csáklya: Horgas vasheggyel ellátott hosszú rúd.

Csatolás: a vontató géphajó által vontatott, egymás mögött haladó uszályok egymás után kötözése. Rövid csatolás az, ahol a csatoló kötelek az elől haladó uszályok farbakjairól futnak ki a hátul haladó uszály orrbakjaihoz. Hosszú csatolásnál az elől haladó uszály első harmadában levő, ún. vágatóbakból fut ki a kötél a hátul haladó uszály orrbakjához.

Csatoló csörlő: gépnélküli hajók egymás mellé kötésére szolgáló kötélfeszítő és rögzítő berendezés.

Csatorna: nyílt árok, ásott meder víz vezetésére, mesterséges hajózható vízi út folyók, tavak, tengerek között.

Csatornázott folyó: olyan vízfolyás elnevezése, amelyet a rátelepített vízlépcsők hajózhatóvá tesznek.

Csavartengely: a hajócsavar és a hajtógép közötti tengelyrendszer hajófar felőli, utolsó darabja, melynek hátsó kúpos végére erősítik a hajócsavart.

Csavar tolóerő: a hajócsavaron üzem közben keletkező erőhatások eredőjének a csavartengelyre átadott tengelyirányú összetevője.

Csellengés: haladó hajó szél , oldaláramlás és hullámzás okozta ismétlődő irányeltérése a hajótestre ható erők következtében.

Csomó: tengeri hajók sebességének mérésére használatos mértékegység? 1 tengeri mérföld/óra.

Csónak: az olyan vízi jármű, amelynek hossza a 7 métert és vízkiszorítása a 3 tonnát vagy motorjának hengerűrtartalma a 250 cm3-t, ill. vitorlafelülete a 10 m2-t nem haladja meg.

Csónakdaru: hajókon vagy esetleg a parton a mentőcsónakok vagy más csónakok felfüggesztésére, vízről való felvételére, valamint gyors, könnyű és biztonságos vízrebocsátására szolgáló szerkezet.

Csuklós csatolás: az, amikor a tolóhajózásnál, a csatolási helyen a géphajó orrán és a bárka farán karzatot építenek messzire kinyúló érintkezési pontokkal. A géphajó és a bárka a közös hossztengelyük vonalában csuklósan csatlakozik. A felszerelt csörlőkről való kötélengedéssel a tolt úszóegység a csuklópont körül elfordulhat az utána engedett kötélhosszúságnak megfelelően.

D

Dargines eljárás: (ejtsd: Darnyié): stabilitásszámítási módszer, mellyel úszótestek oldalirányú dőlésekor a stabilizáló nyomaték meghatározató. A Darnies-eljárás a hajó elbillenésekor ki és bemerülő éktestekkel történő számításokon alapszik.

Dátumhatár: a Csendes óceánon átmenő 180o-os hosszúságú kör, amelynek mentén a keletre vagy nyugatra tartó hajókon a dátum megváltozik, egy napot ugrik.

Deadweight tonna: (ejtsd: dedvé): az a tonnákban kifejezett súly (hasznos teher+ üzemanyag+ édesvíz+ személyzet+ élelmiszer+ felszerelés) amelyet az úszómű a hatóságilag megállapított, ill. engedélyezett legnagyobb merülés vonalig leterhelve szállíthat.

Delfin: a hajótest vonalrajzának készítésekor használt vasnehezék. Delfinekkel szorítják le a vonalzónak használt hajlékony faléceket.

Deltatorkolat: alsószakasz jellegű, kisesésű folyószakasz tengeri torkolata. A folyó a maga éltal lerakott hordalékkúpon szétágazva ömlik a tengerbe.

Denny-Braun lengéscsillapító: (ejtsd: Denni- Braun): a hajólengések csökkentésére, kb. a hajó hosszának felezőjében, a medersorlemezeknél, a hajó mindkét oldalán kinyúló szárny. A szárnyak állásszögét villamoshajtású giroszkóppal vezérelt hidraulikus szervomotor a hajó dülöngélésének megfelelően úgy változtatja, hogy a hajó haladása következtében fellépő relatív vízsebességek hatására az egyik szárnyon felfelé, a másikon lefelé ható erő a hajó dőlését csökkentse.

Deplacement: (ejtsd: deplaszman): l. vízkiszorítás.

Deplacement hajó: az az úszótest, amelynek az úszási egyensúlyát döntő mértékben az archimédeszi (statikus) felhajtó erő biztosítja.

Dereglye: széles, lapos fenekű nagyméretű csónakszerű vízi jármű.

Deriváció szög: a hajó középvonalának és a hajósúlypont pályagörbéjének érintőjével bezárt szög.

Deviáció: a hajó középsíkjának az eredeti haladási iránytól való eltérése.

Dinamikai stabilitás: az a stabilitási eset, amikor a hajótestre ható nyomaték hirtelen, lökésszerűen lép fel.

Dobó körte: a dobókötél végére erősített, műanyagból vagy fából készült körte-alakú nehezék, amelynek segítségével a dobó kötél egyik végét 30-50 méter távolságra is el lehet hajítani.

Dobó kötél: egyik végén dobókörtével nehezített vékony kenderkötél, melyet a hajóról partra vagy másik úszóműre dobnak, hogy segítségével a kikötőkötelet vagy a vontató kötelet vagy vontatókötelet áthúzhassák.

Dokk: vízteleníthető úszómű, ill. olyan kikötői medence, amelyben a hajót építok, javítják, fesrtik és tisztítják.

Dokk kikötő: l. árapálykikötő.

Domború part: a folyó kanyarulatának a belső, a víz felől nézve domború oldala. Ezen a helyen a keresztszelvényben hordaléklerakódás keletkezik. Emiatt a medervonal rendszerint enyhe hajlású, s a vízmélység is kisebb.

Döntéspróba: a hajók állékonyságának (stabilitásának) meghatározására szolgáló billentési kísérletsorozat és számítás-végzés.

Dörzsgerenda: l. ütköző gerenda.

Dugarozás: tömítési eljárás. Fahajókon a külső palánkoláskor, egyébként a fedélzeti faburkolat illesztésekor a réseket pamuttal vagy kenderkóccal tömik be, majd gyantával vagy szurokkal öntik be, hogy vízhatlanul zárjon.

Duzzasztási szint: a felvíz szintje közvetlenül a vízlépcső szelvényében.

Duzzasztógát: a víz felduzzasztására a folyómederben keresztben épített gát.

Duzzasztómű: a folyó vízszintjének megemelésére épített gát (rendszer).

Duzzasztási szint: a felvíz szintje közvetlenül a vízlépcső szelvényében.

Duzzasztott folyószakasz: l. böge.

Duzzasztott szint: a vízlépcső által felduzzasztott víz felszínének az alapsíkra vonatkoztatott magassága valamely tetszőleges szelvényben.

E

Egyenesen adott kötél: az az elrendezés, ahol a jobb oldali vontatókötelet a jobb oldalira, míg a bal oldali vontatókötelet a bal oldali uszályra kötik ki.

Egy lejtésű csatorna: mesterséges vízi út, amelynek az üzemi vízszintje a felső torkolatnál a legmagasabb.

Elevátor: kotrószerkezettel és szállítószalaggal a partra kavicsot vagy homokot kirakó úszómunkagép.

Elfonás: (fuxolás): acélsodronykötelek végeinek a pászmák összefonásával történő összekötése.

Előkikötő: hajózsilipekkel ellátott tengeri kikötők előtt létesített nagyobb méretű medence, ahol a hajók a tulajdonképpeni kikötőbe való bejutás vagy a nyílt vízre való kifutás előtt vesztegelhetnek.

Emelőtag: elsüllyedt úszóegységek kiemelésére szolgáló, rendszerint két uszályból álló egység, amely az előbbi alá húzott kötelekkel vagy láncokkal emeli ki az elsüllyedt testet.

Emelt fedélzet: a hajó elkeskenyedő orr vagy far részében lépcsőszerűen megemelt fedélzet. Az alata levő terek jobb kihasználása, de főként a tengerállóképesség növelése végett alakítják így ki.

Éneklő hajócsavar: a hajótest szárnyain keletkező, rezgésekből kialakuló, bántó, énekhanghoz hasonló hanghatás, amely rendszerint kavitációs jelenségeket is idézhet elő.

Ereszkedés: saját kötél vagy csúsztatott horgony segítségével való jármű mozgatás folyásirányban úgy, hogy egy külső pontra (hajó, part) kiadott és azon rögzített kötelet engedik. A hajó szabadon ereszkedik, mozgását esetleg csúsztató lánccal vagy horgonnyal fékezi.

Ereszkedő hajó: a vízfolyástól hajtott, lefelé haladó, géperő nélküli vízi jármű.

Evezés: kisebb vízi járműveknek előrehajtása evezőlapátok segítségével.

Evezőlapát: nyélből és lapátból álló, csónakok, dereglyék továbbítására szolgáló eszköz.

F

Fartőke: a hajók azon szerkezeti része, amely a héjazatot hátul lezárja, a csavartengely és a kormánylapát tengely csapágyait hordozza.

Fedélköz: a tengeri hajóknál a hajótestet felülről lezáró fedélzet és az alatta fekvő fedélzet közötti hajótér.

Fedélzet: a hajótestet befedő szerkezeti elem, ill. a hajótestet több vízszintes szintre osztó ilyen elemek valamelyike.

Fedélzetburkolat: az acéllemezből épített fedélzet rakodás közbeni védelmét, hő és hangszigetelését, valamint tisztántarthatóságát szolgáló vízmentes burkolat.

Fedélzetdomborulat: a fedélzetnek a hajó széle felé lejtő, ívelt kiképzése a víz levezetésére.

Fedélzeti daru: a tengeri, ritkábban a belvízi hajókon beépített állóoszlopú, billenthető forgódaru.

Fedélzeti gépek: az összes, szabad fedélzeten elhelyezett segédgépek, melyek a hajózást, vagy a vele kapcsolatos műveleteket segítik elő vagy végzik.(horgonyemelő, kikötőcsörlő)

Fedélzeti gerenda: a fedélzetet hordozó, a hajó hossztengelyére merőlegesen futó, végeivel a bordákhoz kapcsolódó, általában profilidomból készített szerkezeti elem.

Fedélzeti ház: a főfedélzet fölött elhelyezkedő, a hajótest szélességénél keskenyebb építmény.

Fedélzeti hosszmerevítő: a fedélzet alatt, a hajó hossztengelyével párhuzamosan futó merevítő.

Fedélzeti keretlemez: acéllemezből készült fedélzetnek a hajó tengelyével párhuzamosan futó két szélső lemezsora.

Fedélzeti oszlop: a fedélzetet alátámasztó, általában csőből készült oszlop. Főleg nyíláskeretek sarkainál helyezik el.

Fedélzeti rakomány: a hajó hordképességének jobb kihasználása érdekében a fedélzetre rakott áruk összessége.

Fedélzetvonal: a fedélzet és a héjazat metszésvonala.

Felépítmény: a főfedélzet fölött elhelyezkedő, a hajótest teljes szélességét elfoglaló építmény.

Félkonténerhajó: általános darabáru (General Cargo; ejtsd: dzsenerel kargó) mellett korlátozott számú konténer (általában fedélzeti rakományként) szállítására berendezett tengeri hajó.

Felügyelet nélküli gépüzem: távvezérléssel és az üzemi értékek távjelzésével ellátott gépberendezésű hajókon fennálló azon lehetőség, hogy a gépszemélyzetnek az üzemidő egy részében vagy teljes egészben nem kell a géptérben tartózkodni. A gépberendezés automatizálásának foka szerint engedélyezhető 8, 16 vagy 24 órás felügyelet nélküli gépüzem.

Felvíz: a folyónak vagy a hajócsatornának a vízlépcsőt megelőző felső szakasza.

Fenékhajlás: a fanéknek az úszótest közepe felé kiképzett lejtése.

Fenékhossz merevítő: a fenéklemezelésen, a hajó hossztengelyével párhuzamosan futó, szögprofilból és lemezekből készült merevítő.

Fenékszelep: (Kingston szelep) a hajó fenekén vagy oldalán külső víz felvételére szolgáló nyíláshoz közvetlenül csatlakozó szelep. Gyakran a vízszűrővel közös házban helyezik el.

Fenékszivattyú: a hajótestbe bármilyen úton bejutott, a hajófenékben összegyűlt vizet eltávolító, önfelszívó szivattyú.

Fixpont: l. tetőpont.

Flettner rotorhajó: fedélzeten elhelyezett magas, függőleges tengelyű hengereket kis teljesítményű motor forgatja és ezeken a szélirányra merőleges felhajtóerő ébred (Magnus hatás; ejtsd: Magnusz) A hengerek tehát vitorlaként működve, a szél energiáját hasznosítják.

Folyam: hajózásra alkalmas, több folyó együtteséből keletkező, tengerbe vagy óceánba ömlő vízfolyás.

Folyamhajózás: a folyamok vagy folyók hajózható szakaszain lebonyolított közlekedés.

Folyami rakodók: a folyó nyílt partján épült, hajók kikötésére és rakodására szolgáló létesítmények.

Folyamőrség: folyami harcra kiképzett katonai alakulat.

Folyamrendészet: a rendőrségnek a folyók és tavak államigazgatási és rendészeti felügyeletét ellátó szerve.

Folyam-tengeri hajó: közvetlen, átrakás nélküli hajóval történő szállítás belvízi kikötők és többnyire beltengerek kikötői között.

Folyó: nagyobb, szélesebb medrű vízfolyás.

Folyócsatornázás: kis vízállás esetén hajózásra nem alkalmas folyók vízszintjének duzzasztóművekkel való megemelése olyan célból, hogy a szomszédos felső duzzasztó alatt is meglegyen a megfelelő mélység.

Folyószabályozás: a vízfolyási viszonyok megjavítására vagy a partok védelmének a biztosítására végrehajtott szabályozás, amellyel többnyire a kis vízállás esetére is meg kell teremteni a hajózás lehetőségét.

Fordulókör: a hajó súlypontjának pályagörbéje teljes (360o-os) elforduláskor.

Főborda: a hajótest általában legnagyobb méretű harántirányú metszete, rendszerint a függélyek közötti hossz felezőjében.

Főbordarajz: egy adott hajón előforduló összes bordatípus főbb méreteit egyesítve tartalmazó általános terv.

Főfedélzet: a legfelső végigfutó, vízmentesen zárható, nyílásokkal felszerelt fedélzet. Eddig érnek a vízmentes válaszfalak is.

Főgép: vízi jármű rendeltetésszerű tevékenységének (pl. hajó: helyváltoztatás; úszódaru: teheremelés; világítóhajó: világítás stb.) ellátásához szükséges energiát biztosító gépi berendezés.

Főüzem: a főgépnek (főgépeknek) a működtetése az úszóegység főfeladatainak teljesítése végett.

Fuxolás: l. elfonás.

G

Gálya: fából épült, alacsony oldalfalú, egy sorban elhelyezett evezőkkel meghajtott hajó.

Gát: a víz lefolyását elzáró vagy kiáradását akadályozó építmény.

Gázló: a vízi útnak a hajózásra veszélyes sekély része.

Gázlómélység: az a legnagyobb vízmélységi adat, amely az adott vízállás mellet a sekély vízű gázlókban megtalálható.

Géphajó: saját gépi erővel meghajtott hajó.

Gépnélküli hajók: szárazáruk, folyékonyáruk szállítására alkalmas uszályok, tolt bárkák és egyéb, vontatással vagy tolással továbbított, saját meghajtóerővel nem rendelkező egységek.

Gépszemélyzet: a hajók gépi üzemének kiszolgálását, fenntartását és működésének ellenőrzését ellátó személyzet.

Géptér: a főgépek és segédgépek elhelyezésére és kiszolgálására a hajótestben kialakított nagyobb helyiség.

Géptéri segédgépek: a főgépen (főgépeken) kívül a hajó gépterében található összes gépi berendezés.

Gerincfektetés: fahajók építésének az első lépése, a fenékvonal közepén végighaladó hosszirányú merevítőgerenda elhelyezése az építőállványzaton (bakon). Jelképesen ma is gerincfektetésnek nevezik az acél (fém) hajótestek építésének a megkezdését.

Gerinclemez: több elemből álló, összetett tömör tartó két övét összekapcsoló lemez.

Gerincsor: a fenéklemezelés középső, hosszanti lemezsora.

Gerincvonal: az acélhajóknál a héj belső felületének a szimmetriasíkkal, ill. a gerinc függőleges síkjával, fahajóknál a palánkolás külső felületének a szimmetriasíkkal ill. a gerinc függőleges síkjával, míg vasbeton hajóknál a fenék külső felületének a szimmetriasíkkal alkotott metszésvonala.

Gőzhajó: dugattyús gőzgéppel, vagy gőzturbinával meghajtott hajó.

Gugora: emelésre vagy vízi vontatásra használatos függőleges tengelyű kötélterelő csörlőberendezés.

GY

Gyeplőkötél: a tolóhajózásnál használatos feszítőkötél. A géphajó feszítőcsörlőiből kerül kivezetésre a terelőbakig, majd innen a bárka orr ill. farbakjaihoz és vissza a géphajó egyik terelőbakjához fut végig.

H

Habvéd: a szabad fedélzeten végigfutó lemezkorlát, közvetlenül vagy támaszokkal van a héjazathoz ill. a fedélzethez erősítve. Feladata a személyzet és a fedélzeti berendezések védelme a felcsapó hullámoktól és az esetleges fedélzeti rakomány megtámasztása.

Hajó: minden vízen úszó építmény, amely személyeknek, anyagoknak a hordására képes és feladatát helyváltoztatás útján teljesíti.

Hajóablak: a hajó héjazatán, felépítmények, fedélzeti házak falán kiképzett, ill. készített kerek vagy négyszögletes nyílások fényt átbocsátó nyílászáró szerkezete; nyitható és nem nyitható, vízmentes és nem vízmentes kivitelben  készülnek.

Hajóállomány: egy adott hajózási vállalat vízi járműveinek az összessége természetes mértékegységekben mérve.

Hajóállomás: vízi út mellé épített (telepített) létesítmény, amely az utasok le és felszállására szolgál.

Hajó átépítése: a hajó úszótestének, felépítményének, gépi vagy egyéb berendezéseinek olyan átalakítása, amely a hajó főméreteiben, szerkezeti elemeiben, vízkiszorításában, főgép teljesítményében, térbeosztásában, állékonyságában, hajózási tulajdonságaiban változást eredményez.

Hajócsavar: kúpos agyon elhelyezett, 2-6 db. Áramvonalas keresztmetszetű szárnyból álló szerkezet, amelynek forgatásakor fellépő hajtóerők eredőjének a tengelyirányú komponense tolóerőt ad. A szárnyak az agyhoz mereven vagy elforgathatóan (állíthatóan) csatlakozhatnak. A szárnyak emelkedése állandó vagy változó lehet.

Hajóellenállás: az az ellenerő, amely a hajó mozgásakor vele szemben mindig fellép. Összetevői: surlódási, hullámképző, örvényképző és légellenállás.

Hajóemelő mű: felvonószerű vasszerkezet, amely a zsilipkamrát a benne levő vízzel és hajóval együtt emelni képes.

Hajóépítés: olyan tevékenység, amelynek eredményeként új hajó jön létre; abban az esetben is, ha az építéshez egy már meglevő hajó egyes szerkezeti részeit használják fel.

Hajófelszerelési tárgyak: azok az eszközök, amelyek a hajó biztonságos közlekedésére és üzemeltetésére szolgálnak. Ide tartoznak az anyagkészletek is.

Hajófordító: a keskeny vízi út kiszélesített része, ahol a hajók megfordulhatnak.

Hajógerinc: az úszótest legalsó, hosszanti építési eleme. Lapos és gerenda  hajógerincet különböztetünk meg. Az előbinél a gerincet a gerincsori lemezelés képezi. A gerenda kinyúlik a hajófenékből és az úszótest stabilitását növeli. Főleg vontatókon és halászhajókon használják.

Hajóhelyzet: a nyílt tengeren levő hajó csillagászati úton meghatározott pillanatnyi tartózkodási helye.

Hajóhossz: a hajó hosszirányú mérete a szabványban meghatározott mérési pontok között. A legnagyobb hossz az úszóegység két külső pontja, ill. síkja (rendszerint a kígyófej és a kormánylapát külső éle) közötti távolság. Teljes hossz a hajótest, ill. a vele egy szerkezeti egészet képező, kiálló részek (hablemez, tőkék stb.) legkülső pontjai között, a szerkesztési vízvonallal párhuzamosan mért távolság. A vízvonalhossz a hajótestnek a vízvonalon mért hosszúsága. A függélyek közötti hossz a mellső és a hátsó függélyek közötti távolság.

Hajójelzések: a hajóknak egymás közt, vagy a parti jelzőállomásokkal való összeköttetésére, értesítéseknek, parancsoknak a közlésére szolgáló vagy hallható jelzések.

Hajókaraván: közös úti céllal egy csoportban haladó és egy vezető vezénylete alá helyezett hajók összessége. (Tolt karaván, vontatott karaván, hadihajókkal biztosított szállítóhajók csoportja)

Hajókazán: nagy fűtőfelület terhelésű, ma többnyire olajtüzelésű, a hajógép hajtására gőzt szolgáltató kazán.

Hajóladik: a belvízi hajó és a part közötti közlekedést biztosító, fából vagy fémből készült, motorral vagy evezővel hajtott vízi jármű.

Hajóleltár: a hajó üzemszerű működéséhez szükséges, műszaki beavatkozás nélkül elmozdítható tárgyak összessége.

Hajómagasság: a vízi járműnek meghatározott pontok közötti függőleges irányban mért távolsága. Oldalmagasság a gerincvonal és a legfelső végigfutó fedélzet élvonala közötti függőleges távolság. Szabad oldalmagasság a hajó oldalán mért függőleges távolság, amely a mindenkori érvényes egyezményekben meghatározott fedélzet burkolatának felső élétől a legnagyobb merülés síkjáig terjed. A tetőpontmagasság a tetőpont és a hajó legmélyebben kiálló része közötti függőleges távolság.

Hajóművelet: minden olyan mozgás – a továbbhaladás kivételével – amely a hajó üzemelésével kapcsolatos.( Pl. indulás, megállás, fordítás, kikötés, Horgonyzás stb.)

Hajónapló: a hajóúttal kapcsolatos nautikai adatok följegyzésére hasznélt napló.

Hajóokmányok: a hajó rendeltetésszerű használhatóságát hajózási hatóságok vizsgálata alapján igazoló iratok. Ilyenek a hajóosztályozást, a köbözést, az üzemképességet igazoló bizonyítványok, az életvédelmi egyezmény és egyéb nemzetközi megállapodások betartására vonatkozó bizonylatok, továbbá hajókönyv, hajónapló, gépnapló stb.

Hajósodor: a haladó hajó farának összetartó vonalai és a hajófal mentén kialakuló határréteg miatt a hajótest által felgyorsított víztömeg.

Hajóskapitány: a hajó önálló vezetésére kiképzett hajóstiszt.

Hajóstabilitás: a hajónak az a tulajdonsága, hogy megdőlt helyzetükből képesek egyenes úszási állapotba visszatérni.

Hajósúly: a hajóra, valamint a rajta levő személyekre és tárgyakra ható nehézségi erők együttes értéke, súlymértékben kifejezve.

Hajószélesség: a hajó harántirányban mért, meghatározott pontok közötti távolsága. A legnagyobb szélesség a hajó legkiállóbb részei (dörzsfa, korlátok stb.) közötti, a szerkesztési vízvonallal párhuzamosan, a főbordán mért távolság. A hajótestszélesség acélhajóknál a héj belső felületén, fa és vasbeton hajóknál a héj külső felületén, a főborda síkjában mért legnagyobb szélesség. A vízvonal szélesség a legnagyobb terhelésnek megfelelő, szerkesztési vízvonal szélességi mérete a főbordán mérve.

Hajószemélyzet: az utasok kiszolgálásához, a szállítási feladatok ellátásához, a hajógépek üzemeltetéséhez, valamint a hajó irányításához és vezetéséhez szükséges személyzet.

Hajóvonta: a vontatóhajóból és a mellékötött vagy utána akasztott úszóegységek összessége.

Hajózási jel: tengerpartok mentén, kikötők bejáratánál, vagy egyéb keskeny vízi utakon, a zátonyok, a szirtek, hajóroncsok vagy más hajózási akadályok megjelölésére szolgáló és a hajósok tájékoztatására hivatott látható vagy hallható jel.

Hajózási kézikönyv: (Pilot book; ejtsd: pilót buk) az egyes tengerpartok és szigetek sajátságait, megvilágítását és egyéb hajózási jelekkel való megjelölését, a tengerfenék talajának minőségét, az uralkodó szelek irányát és erősségét, az áramlatokat és ezek sebességét, a horgonyzóhelyeket, a kikötők megközelítését és a kikötőkben megtalálható cikkek és szolgáltatások felsorolását tartalmazó, több nyelven megjelenő kiadvány.

Hajózási veszélyek: a tengeri hajózás biztonságát veszélyeztető körülmények. Ilyenek: tűzveszély, háborús veszélyek, kalózok, tengeri útonállók, tolvajok, zsákmányul ejtés, elkobzás, lefoglalás és tartóztatás államok és népek részéről, végül a vízbedobás veszélye.

Hajózásra alkalmas hajó: az, egészének műszaki alkalmasságán kívül mindazon kellékek összességével is rendelkezik, amelyek a biztonságos közlekedést, a rakomány megfelelő szállítását, be és kirakását, kezelését lehetővé teszik.

Hajózásra alkalmas vízrendszer: a vízi út jellemző méreteinek megfelelő főméretű hajók által járható, összefüggő természetes és mesterséges folyóvizek, tavak, csatornák hálózata.

Hajózsilip: hajóemelő és leeresztő berendezés, amely a különböző szintű vízterületekre (duzzasztással vagy vízleeresztéssel) az áthajózást lehetővé teszi.

Hall horgony: kétágas, billenőkapás horgony. Igen jó a kapaszkodó képessége és a talajból is könnyű kiemelni. Külön fejláncra nincs is szükség. Felhúzott állapotban horgonytáskában helyezkedik el.

Harántirányú hullám: a hajó hosszirányú középvonalára merőleges, közel egyenes gerincű hullám, mely a nála kisebb energiatartalmú, a hajó középvonalával hegyesszöget bezáró gerincű két, oldalirányú hullámmal együtt a víz felszínén haladó hajó által gerjesztett vándorhullám rendszert alkotja.

Hátoldal: a hajócsavar szárnyának a hajó haladási iránya felé eső oldala; a hajócsavar szárnymetszet kisebb nyomású oldalának határoló vonala.

Hátratartó kötél: a hajó farától a partra kiadott ( vagy más vízi járműre juttatott) kötél abból a célból, hogy a hajót a szél vagy a hullámzás a vízfolyással szemben ne tudja előre tolni, lökni.

Hátsó függély: a kormánytőkevonal (ill. ennek hiányában a kormányszár tengelyvonal) és a szerkesztési vízvonal metszéspontjában emelt függőleges.

Hegymenet: a folyásiránnyal ellentétes irányú mozgás.

Héjazat: a hajótest külső burkolatát alkotó, a hajó úszóképességét biztosító, fémlemezekből, fa palánkokból vagy egyéb anyagokból készített szilárd vízmentes szerkezet.

Hídfő: a hídnak a parthoz kapcsolódó építménye.

Hitzler rendszerű kormánylapát: három lapátból álló lapátrendszer. Szimmetrikus szárnyprofil metszetűek és párhuzamos mozgatásukat a kormányszárak felső végére szerelt karokból és rudazatokból álló hajtómű végzi. A kormányzás nagy hatékonyságát a szerkezeti elrendezés előnyei mellett növeli a párhuzamosan elmozduló lapátok közötti vízáramlás felgyorsulásának a hatása.

Holtág: a folyónak olyan mellékága, amely a közép és kisvizek időszakában a főmederrel egyáltalán nem, vagy csak az egyik végén függ össze, s benne más vízfolyás nincsen. Holtág létrejöhet természetes úton az ág végeinek a beiszapolódása következtében, de mederzárással is lehet holtágat létrehozni.

Holt víz: parthoz viszonyított, nyugalomban levő (álló) víz.

Holt vízi sebesség: állóvízben mért, parthoz viszonyított sebesség.

Homoknyelv: a folyómederben hosszú ék alakban benyúló alacsony homokzátony.

Hordképesség: a teljes és az üres merülésvonal közé eső vízkiszorítás súlya Mp-ban vagy angol tonnában. A hajó által biztonságosan elszállítható maximális súly.

Hordszárny: a szárnyashajó dinamikai felhajtóerőt keltő, a fenék alatt harántirányban elhelyezkedő, szárnyprofil keresztmetszetű része, amelyre a víz fölé emelkedett hajótest támaszkodik.

Hordszárnyas hajó: a hajó oldalára szerelt, rendszerint a hajófenék alá nyúló szárnyfelülettel rendelkező vízi jármű, amelyen a keletkező felhajtóerő egy bizonyos nagyobb (kritikus) sebességnél a vízi járművet kiemeli, azaz a vízbe merült részt csökkenti.

Horgony: két vagy több hegyes ágban végződő vasrúd, amely a mederbe kapaszkodva rögzíti a vízi járműveket és az egyéb vízi létesítményeket.

Horgonyemelő: (horgonycsörlő) villamos motorral, gőzgéppel vagy belsőégésű motorral, esetenként hidromotorral, kisebb hajókon emberi erővel hajtott fedélzeti gép, amely a horgonylánc felhúzásával a horgonyemelést végzi.

Horgonykikeverés: az a művelet, amikor a rosszul ledobott horgony felvételénél a négykapás horgony esetleg összekeveredett fej és anyaláncát rendezik, ill. egymástól szétválasztják.

Horgonylánc: a horgonyt az úszóegységgel összekötő lánc. Folyami hajókon pecek nélküli, tengeri hajókon peckes, a horgony súly által megszabott méretű szemekből álló, a hajó nagyságától függő hosszúságú, kalibrált láncot használnak.

Horgonyláncdió: a horgonyemelő hajtógépével oldható kapcsolatban álló, palástján láncszem méretű hornyokkal ellátott tárcsa, amelybe a láncszemek egymás után fekve -állítva beillenek. A hajtógéppel összekapcsolva a horgonyláncdió húzza fel a horgonyláncot, ill. a horgonyt. Horgonyvetéskor oldott tengelykapcsolóval vezeti a láncot a lánckamrából a horgony után.

Horgonypróba: a horgony felszerelés előtti húzó és ejtő próbája. A húzó próba egyrészt a horgonyszemet, másrészt a kapákat hornyuk végétől számított egyharmadában húzzák meg. Az ejtő próbán a horgony súlyától függően 3- 4,5 m magasról acéllapra ejtik le a horgonyt, amit annak deformáció és repedés nélkül kell kibírnia. Tágabb értelemben a horgony próba a hajó horgonyberendezésének üzemszerű kipróbálása a próbaút alkalmával. Ennek terjedelmét rendszerint a hajóosztályozó intézet írja elő.

Horgonytáska: a külhéj lemezelésbe besüllyesztett szekrény, amely a kétkapás horgonyok befogadására szolgál.

Horgonyvetés: a horgony ledobása.

Hossz szelvény: a folyómeder hosszmetszete a sodorvonalban.

Hosszmerevítő: a hajótest hosszanti, főként hajlítás elleni szilárdságát biztosító, szögprofilokból és lemezekből készített, általában a hajó teljes hosszában végigfutó szerkezeti elem.

Hosszválaszfal: a tankhajókon a szabad folyadék hatás csökkentésére  a tartálytereket a hajó hossztengelyével párhuzamosan megosztó vízhatlan válaszfal.

Hotchkiss propeller: (ejtsd: Hocskisz) a vízsugárhajtású hajók egyik propeller típusa. A hajó fenekén a hajó középvonalára merőleges, vízszintes tengelyű járókerék (hajócsavar) a rövid terelőcsatornán axiálisan belépő vizet radiáli irányban, terelőlapátokon át a hajó fara felé gyorsítja fel.

Hullám: függőleges mozgásban levő vízfelület (ütemesen változó) fölemelkedése és süllyedése.

Hullámképző ellenállás: a hajó teljes ellenállásának az a része, amely a hajónak a víz felszínén való haladása közben keletkező vándorhullámok keltéséhez szükséges energiát hozza létre.

Hullámképző hossz: a hajótest haladása közben keletkező orrhullám süllyedő ágának kezdőpontja és a farhullám mélypontja közötti, a hajó hosszánál általában kisebb távolság. Értéke közelítően meghatározható a hajó hosszával és teltségével.

Hullámrendszer: a hajó haladása közben a víz felszínén a hajó orra közelében keletkező orrhullám, a hajó előrészének hirtelen szélesedése helyén keletkező vállhullám és a hajó fara közelében keletkező farhullám eredőjeként kialakuló vándorhullámok összessége.

Hullámtörő gát: tengeri kikötők bejáratánál létesített, a nyílt tenger felől jövő hullámok ütéseit felfogó és mögötte a hajók részére nyugodt vízfelületet biztosító gát.

Hűtőhajó: romlandó élelmiszer szállítására alkalmas hajó, melynek egy vagy valamennyi raktere hűthető. A hűtőgépcsoportok a szükséges állandó hőmérséklet biztosítására automatikus vezérlésűek.

I

Ideális propeller: a hajók propulziójának elméleti vizsgálatában feltételezett propeller, amely tisztán haladásirányú, homogén sebességmezőben működik és a felvett energiát veszteségmentesen, teljes egészében a víz sebességének a növelésére használja fel.

Időszakos kikötő: az évnek csak bizonyos szakaszában használható kikötő.

Indulási rendelet: a géphajó egy menetre szóló feladatait az indulás időpontjában összefoglaló írásos utasítás.

Interkosztál: a hosszmerevítők bordaköz hosszúságú része.

Ipari kikötő: elsősorban a körzetbe letelepedett ipartelepek kiszolgálását ellátó, az átrakó forgalom lehetővé tételére vágányhálózattal is ellátott kikötő.

Iránystabilitás: a hajónak az a tulajdonsága, hogy „eleresztett” kormánykerék mellett is képes az irányát megtartani.

Iránytű: az észak-déli irány megállapítására szolgáló hajózási segédeszköz, amely lehet mágneses, pörgettyűs vagy rádió iránymérő.

Irányváltó: olyan szerkezet, amelynek közbeiktatásával állandó forgásirányú hajtó tengelyrészről átkapcsolással egy másik tengelynek kétféle forgásirány adható. Az irányváltást homlok, bolygó vagy kúpkerék rendszerrel lehet megvalósítani.

J

Jacht: sportolásra, szórakozásra használható vitorlás vagy általában gyors géphajó.

Járó: kikötött vízi jármű és a part közötti közlekedést biztosító, legalább 60 cm szélességű (deszka vagy fém) palló.

Javítás: műveletek sorozata, amelynek során a felületi kopás, roncsolódás vagy alakváltozás következtében a névleges méretétől, formájától eltért szerkezeti elemeket eredeti méretére, formájára alakítanak vissza.

Jégbeállás: az, amikor a zajló jégtáblák elakadnak és a parttól partig teljes szélességében elzárják a vízfolyás tükrét.

Jégszekrény: kivehető szűrőbetétekkel ellátott, fenékszeleppel egybeépített tartály, amelyből a víz megszűrve jut a hajóba.

Jégzajlás: folyóvízen az összefagyott vagy széttöredezett jégtáblák sodródása, vonulása.

Jégtörő hajó: összefüggő jégfelületek megbontását, jégdugók felszámolását végző, speciálisan megerősített acélszerkezetű hajó.

Jellemző görbék: a hajógeometriai számítások eredményeit a merülés függvényében ábrázoló, diagramban összefoglalt, változatos „lefutású” görbék összessége.

Jenckel kormány: (ejtsd: Jenkel) három vagy több lapátból álló, szimmetrikus szárnyprofil metszetű  lapátrendszer. A kormányszárak felső végeire szerelt karok és rudak megfelelő geometriája következtében a lapátok változó szögállásban mozdulnak el, és teljesen kihajtott állapotban egy részük egymást fedi. Az így megnövekedett kormányfelület és a lapátokra ható vízáramlás erőteljes elterelése következtében a Jenckel kormány igen hatásos.